2007. január 11., csütörtök

A böjtről

A húsvétot megelőző, azt előkészítő időszakot – már a IV. századtól – nagyböjtnek hívjuk. Az elnevezés arra utal, hogy a nagyböjt különlegesebb, tartalmában jelentősebb, mint bármely másféle böjt. Az ételtől való megtartóztatást már Krisztus születése előtt gyakorolták. A nagyböjt nem merülhet ki a hamvazószerdai – és nagypénteki húsmentességben . A nagyböjti időben a keresztény hívők egyfajta áldozatot hoznak, tudatosan és önként mondanak le hosszabb időn keresztül a fogyasztásról, vonnak meg maguktól javakat, vagy hoznak áldozatot mások javára. Ezeket Jézussal való azonosulás igényével teszik. Ez az azonosulási igény a Megváltóval az, ami megkülönbözteti a nagyböjtöt más böjtöktől. A nagyböjtben ugyanis benne van Jézus földi élete, szenvedése, megkínoztatása, halála, aztán az utolsó napon ott van a feltámadás öröme. A böjt, bár tartása mindenkinek kötelező, személyes elhatározás és szigorúan belső ügy. Jézus, amikor a böjtről kérdezték, azt mondta: „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat”. (Mt 6, 16)

A böjt idegen fogyasztást istenítő világunkban. A fogyasztás , kiélésekor átmeneti biztonságérzetet nyújthat . De a fogyasztás kísértése állandóan újratermeli a vágyat és kínzó elégedetlenséget okoz. Az ember rab lesz, bezárva saját vágyai önző rabságába. Nem is érzi jól magát, hiszen mint minden magányos rab, szenved.
Az önmegtartóztatás ezzel szemben hozzájárul a lélek épülésében és segít Istenhez közelebb jutni. Emlékezteti az embert , hogy a földi élet értelme nem merül ki az eszem- iszomban, a javak felhalmozásában, kellemes élmények szorgalmas gyűjtögetésében. A böjt megtartásához önfegyelem kell . Küzdeni kell és kitartani , az állhatatosság érdeme az öröm : szabadság és szorosabb kapcsolat Istennel . A böjt ugyanis belső szabadságot hoz a böjtölőnek, a szabadságot a vágyak- és dolgok uralmával szemben. A böjt állandóan tudatosítja bennünk, hogy létünknek iránya, értelme van, és megerősít a Megváltó követésében. A szívvel vállalt és megtartott böjt igazolja Krisztus szavait : „az én igám édes, és az én terhem könnyű”. ( Mt 11, 30)

A fogyasztási kényszer feletti szabadságról Anthony de Mello jezsuita atyának van egy találó története: A gazdag gyáros megdöbbenve látja, hogy a halász kényelmesen fekszik csónakja mellett. „Miért nem halászik?" – kérdezi a gyáros. „Mert mára már elég halat fogtam" – mondta a halász. „Miért nem fog többet?" „Mit kezdenék vele?"- kérdezte a halász. „Több pénzt kereshetne, motorcsónakot vehetne, mélyebb vizekre mehetne… nemsokára két csónakja lenne, még több halat foghatna, ez még több pénzt jelentene. S akkor olyan gazdag lenne mint én."- válaszolta a gyáros. „Akkor mihez kezdenék?"- kérdezett ismét a halász. „Élvezhetné az életét"- vágta rá gyorsan a milliomos. „És mit gondol, most mit csinálok?"- kérdezett vissza a halász.

dr.Lelik Ferenc Gábor
(megj.: Péter -Pál útján, 98.sz. 2005.márc.)

Nincsenek megjegyzések: