2009. január 22., csütörtök

Mire jó a sí?

Mivel ez a honlap valójában egy blog, ezért erre először személyes választ adok.Mikor kórházi ágyon ( az intenzív osztályon) fekve világossá lett , hogy lebénultam gyorsan számot vetettem, mire nem leszek képes ezentúl: járni ( futni) , motorozni,síelni,biciklizni, több gyerekem se lehet. Ezek közül pedig legjobban a síelés elvesztése fájt. Síelni nemcsak azt jelenti, hogy siklasz lefelé a lejtőn ( bár ez mámorító érzés), hanem a síelés inkább gyönyörködés a hegyi tájban, hallgatni a csendet a fenyők között, szippantani a tiszta levegőt, együtt sportolni a családdal ( és nem utolsó sorban a síelés után együtt lazulni a vidám cimborákkal különféle alkoholtartalmú italok fogyasztása közben).
Aztán kiderült, síelni ülve is lehet ( később az is, hogy bringázni is,meg motorozni ( quad), és még gyerekeim is lehetnek, de ezekről majd máskor talán ), bár eleinte azt hittem, ez csak vadászpilóta képességű embereknek való. De aztán vetítettek egy kisfilmet a rehabon , ahol egyik barátom ( Annamari, kedves , csinos, filigrán asszony, 4 fiú édesanyja) is síel- szóval mégsem kell hozzá vadászpilótának lenni. Aztán el is végeztem egy monosí ( ülősí) tanfolyamot a következő évben. A bénulásom után kicsit több, mint egy évvel már ismét a havas lejtőkön voltam! Az első alkalommal, mikor egyedül húzott a felvonó a havas fenyőfák között, alattam surrogott a havon a léc, bizony bevallom: sírtam.A hihetetlen hihetővé vált, az elképzelhetetlen elképzelhetővé: lebénultam , de mégis síelek!

A címbeli kérdésre pedig a nem szubjektív válaszom: a mozgássérültek számára a síelés koncentráltan hordozza magában a sport testet-szellemet építő tulajdonságait. A sport segít önmagunk nevelésében, önuralomra, rendszeres munkára és annak eredményeinek értékelésére tanít. Megkereshetjük korlátainkat és áttörhetünk azokat. A sport mindenkinek felkínálja a mámorító érzést is : a győzelmet. A győzelmet ÖNMAGUNK felett. Aki a kerekesszékhez kötve él és ennek ellenére önállóan feljut a havas hegycsúcsra és onnan egyedül le is tud jönni, az mélyen és erősen átérezheti alapítványunk mottóját: béna vagyok, de nem tehetetlen!
Jó síelést mindenkinek!
( márciusban ismét tartunk síoktatást mozgássérülteknek Olaszországban, várjuk a jelentkezőket, "hivatalos" felhívás hamarosan!)

Nincsenek megjegyzések: