2009. március 9., hétfő

Síelés az esőben-miért?

Versenyezni jó. Aki szereti a kihívást, a megmérettetést, a verseny semmivel sem összehasonlítható izgalmát, az szeret versenyezni. Én általában szeretek , bár alpesi síben éppen talán már kevésbé kedvelek. Miért? Mert egy nap alatt kb. 5 alkalommal jöhetek le a pályán( míg szabadidős síelés esetén 35-ször) , mert a nap nagy részét síelés helyett várakozással töltöm, mert akkor is ki kell menni a pályára, ha testem-lelkem nem kívánja sem a nehéz, vizes , balesetveszélyes havat, sem a szemérkélő esőt.Mert mindezért az "élvezetért" saját magamnak kell állni az utazás, szállás, felvonóbérlet díját.
Miért indultam ( ill. Kurcsics Karcsi barátom és sporttársam nevében bátran írhatom ) indultunk mindezek ellenére a mozgássérültek magyar alpesi sí országos bajnokságán? Irhatnék itt nagy szavakat bajnoki címem megvédéséről, kötelességről, sportág iránti szeretetről és aggódásról jövője miatt, a mozgássérült emberek lehetőségeinek és képességeinek a bemutatásáról, stb., stb. Helyette idézem egy ismeretlen 9-10 év körüli, bogárszemű kislány szavait ( ruházata alapján maga is indult a gyermek bajnokságon) , aki a díjátadáskor odajött hozzám, kezét a vállamra tette és elismerően annyit mondott: "szépen tetszett síelni". Ezért.

Nincsenek megjegyzések: