Ím olvassátok:
Beszámoló a 12. Roki Táborról (KulTúra)
Idén immár 12. alkalommal tartottuk meg az un. Roki Tábort, más néven KulTúrát. Résztvevőink – összesen 28-an – a Mozgássérültek Állami Intézete (MÁI) jelenlegi és volt bentlakói, segítőink önkéntesek és barátok voltak. Szállítóeszközeinket (egy kisbusz és három kombi személygépkocsi) részben a Mozgássérültek Állami Intézetétől kaptuk, részben a saját kocsikat hoztuk el. Szállásunk a MEVISZ-házban volt Kemenesmihályfán, Celldömölk mellett. Táborunkat 200000 Ft-tal a Fővárosi Önkormányzat, 100.000,- Ft-tal a Hátrányok Dacára Alapítvány támogatta.
Programunk a Kemenesalján ( erről bővebben ide katt) igencsak gazdagnak bizonyult. Az első nap (július 15, kedd) odafelé benéztünk Veszprémbe, ahol az Érseki Könyvtár könyvtárosa fogadott minket és vezetett körbe a könyvtárban, mutatott szebbnél szebb kódexeket, s érzékeltette az első látásra tán kissé szürkének tűnő könyvtárosi hivatás szépségeit. Barátunk vezetésével szintén jártunk az Érseki Palotában, majd
kicsit bemutatta a várat is, benne a székesegyházzal. Nagy élmény volt elhivatott szakembertől hallani a vár érdekességeit. Így aztán elég későn, bőven 8 után értünk szállásunkra Kemenesmihályfára, ahol finom és bőséges meleg vacsora várt minket, majd hosszasan beszélgettünk a Világ Dolgairól.
A másnapot Csöngén, Weöres Sándor szülői házában kezdtük, ahol csodálatos kiállításon nyerhettünk betekintést a költő és társa, Károlyi Amy, szép kapcsolatába. Utána átszaladtunk a közeli Pannónia Ringre (motoros versenypálya) Ostffyasszonyfára, ahol értesüléseink szerint épp Michael Schumacher edzett volna egyedül, de végül is nem tudtuk megkülönböztetni a sok-sok másik motoros közül. (A másnapi megyei újság viszont címlapon hozta az edzést, így biztos ott volt). Egy idő múltán aztán kissé bedugult a fülünk a sok-sok motorvisítástól (meg értelmetlennek találtuk a folyamatos körözést), íg
y tovább álltunk Celldömölkre először a dömölki romtemplomhoz, majd a Ság-hegyre, melyet az évszázadok bányászata során már félig elhordtak, de utána maradt egy egész érdekes bánya teraszokkal, jópofa formákkal, alakzatokkal. Vacsorát a hegyen, a csodálatos panorámájú Krisztina Csárdában kaptunk, a Világ Dolgairól való eszmecserét pedig otthon folytattuk.
Csütörtökön az ország nyugati felére, Kőszeg környékére kirándultunk, s napunkat a velemi vízimalomban kezdtük, ahol egy időtlen bácsi beszélt az időtlen idők óta ott álló malom (melyből az országban csak három van) nevezetességeiről. Láttuk a malmot működés közben, s megérinthettük a segédmeghajtásként működő 1925-ös Ganz nyersolajmotort is („kétütemű dízel, de külön izzítással, igazi kuriózum” – mondta aktív hajógé
pész segítő társunk). A malom után jót falatoztunk a parkolóban a kocsik tetején, majd a közeli Szent Vid kápolnához látogattunk először a gps segítségével földes úton (sikertelenül), majd a térképet nézve (sikeresen). Utolsó napirendi pontként kőszegi városnézést terveztünk, de ezt végül is elmosta az eső. Helyette egy kicsit aludtunk, majd hosszasan vacsoráztunk az imént említett Krisztina Csárdában, s elmélkedünk késő éjszakába menően.
Pénteken első programpontként az ikervári vízierőművet, az ország első ilyen létesítményét csodálhattuk meg a Rábán.
Utána Csempeszkopácson a híres Árpád
-kori templomhoz látogattunk, majd Jákra vezetett utunk a még híresebb román kori templomhoz, melynek közelében a Szent Jakab kápolnát és az un. Apáti Házat is megtekinthettük. Estefelé a Ság-hegyi vacsora után felszaladtunk Jenő bácsihoz, Kemenesmihályfa polgármesteréhez, aki finom borokkal és pogácsával várt minket. Szállásunkra – és a kötelező elmélkedésre – a szúnyogok raja zavart le minket.
(folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése