A szombatot Sár


Vasárnap Fertőrákosra mentünk a kőfejtőhöz, majd több távozó társunktól is elbúcsúztunk a zuhogó esőben.
Ezután a felszakadozó felhőzet mögül előbúvó nap sütését élvezve bóklásztunk szabadon Sopron belvárosában.

Hazafelé egy óriási szénakazalban mártóztunk meg többen. Az ezt követő búcsúesten pedig a résztvevők írásos értékelést adtak a táborban tapasztaltakról. Hétfő délelőtt könnyes búcsút vettünk házigazdáinktól és részben egymástól is, majd a dögunalmas 8-as úton szabályosan közlekedve (mindenki aludt…) jutottunk el Ösküre, a Mecset utcában álló Árpád-kori kerek templomhoz (a helyiek sokáig török építménynek nézték a templomot, erről kapta utcája is a nevét…). Várpalotán szintén próbálkoztunk kulturális programmal, de a Trianon Múzeum ( nem szabad kihagyni egy jó magyar embernek sem- Lelik F. megj.)– hétfő lévén – zárva volt. A 12. Roki Tábor záróakkordjaként így aztán egy gyógyulófélben lévő szenvedélybeteg társunkat látogattuk meg Ráckeresztúron, hátha erőt adunk neki ezzel.
Köszönjük tehát a Fővárosi Önkormányzat és a Hátrányok Dacára Alapítvány támogatását, mellyel lehetővé tette 15 súlyosan mozgássérült ember és segítői számára az értelmes nyári elfoglaltságot, a KulTúrán való részvételt. Táborunk sikerét jelzi a már megbeszélt őszi tábor találkozó (szept. 27, délután 3), az őszinte írásos értékelés, valamint az a Kemenesmihályfán kinyilvánított elhatározás is, hogy Jövőre, veletek, ugyanitt!, ugyanis a programok gazdag tárháza (pl. Kőszeg, Jeli Arborétum, Celldömölk, Pápa, stb.) okán szándékaink szerint 2009-ben is ezen a vidéken tartjuk meg közös táborozásunkat. Reméljük, Isten segedelmével szintén találunk jószándékú és bukszájú támogatókat! (A Hátrányok Dacára Alapítványra számíthattok ! Lelik F. megj.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése