Idén már a hatodik évet nyomjuk a tábori csapattal: Navratyil Sándor, Holobrádi Mónika gyógytornász és én ( dr.Lelik Ferenc) . Miért ? Sándor barátommal szerettük volna átadni azt a tudást és szemléletet, amivel a magyar kerekesszékre szorulóknak is nagyobb esélye van az önálló és tartalmas életre. A tudást jórészt mi is tanultuk nagyrészt külföldön kisebb részt mi a saját tapasztalatainkból tettük hozzá, ill. mi is tanultuk más kerekesszékestől . Mónika egy kitűnő gyógytornász, akit tehetsége, számos végzettsége és a - kisebb részben - tőlünk nyert tapasztalatok alapján bánik elsőrangúan a kerekesszékesekkel. Milyen eredményeket értünk el? A tábor hatása számomra váratlan volt, eleinte nem gondoltam volna, hogy képesek vagyunk embereket alapvetően megváltoztatni. Ezen felül számos döbbenetes újjászületésben is segíthettünk. Akit érdekel, megkérdezheti őket ( név, cím , telefon nálam).
Ami nehézzé tette a dolgonkat, hogy a tábori résztvevőket össze kellett könyörögni- telefon, személyes meggyőzés, e-mail, stb., útján. A többség, aki csak egyszer is részt vett a táborban viszont állandóan újra akart jönni. Ismétlésre természetesen van lehetőség, sőt tulajdonképpen kell is, mivel egy átlagos fizikai erejű és képességű kerekesszékes 2 tábor alatt minden, az önállósághoz szükséges technikát képes megtanulni. Teltek az évek, mi rendületlenül telefonáltunk, hívtuk, csábítottuk az embereket a táborunkba.Aki eljött, az más új emberként ment el. A rehabilitációval foglalkozó szakemberek is felfigyeltek ránk, dr. Klauber főorvos befogadott minket az OORI-ba is, egy héten kétszer délután tartunk foglalkozást, cikket írtunk szakmai folyóiratokba is. A média is felfigyelt, számos interjú, képes beszámoló, önálló TV műsor stb. készült a táborról. Az állami szervek és az ott dolgozók is elismerték a tábor hasznosságát és minden évben megkaptuk a szükséges támogatást. A támogatásból sikerült aktív kerekesszéket adnunk a résztvevőknek.
Minden rendben valónak tűnt, egy komoly kivétellel: az új tábori jelentkezők csak szivárogtak. A program jó, a tábori tematika kiforrt átgondolt, a hely ( Zánka) alkalmas, tábori csapat lelkes, az állami szervek támogatnak évről-évre. Mégis minden évben külön küzdelmet folytattunk az új jelentkezőkért. Azt gondoltuk, talán a kommunikációval van a probléma. Ezért is örültünk, hogy a múlt évben a csapatunkhoz szervezőként csatlakozott egy marketing szakember, Nagy Imre is. Ő mintegy 60 helyre küldte el a tábori programot elektronikus úton és számos helyen , számos módon megjelentette a tábort. A személyes győzködés , telefonálgatás stb. ebben az évben sem maradt el. Mindezek ellenére 8 nappal a júniusi táborunk kezdése előtt még mindig van a max.15 helyből 6 szabad hely... Aki eljön, mit nyerhet ? Új, eddig nem ismert lehetőségeit a kerekesszékes életnek; 9 balatoni napot; jobb erőnlétet; jobb közérzetet; az együttjátszás örömét; számos sport kipróbálását ; szerezhet barátokat . Csak bátran ! Aki fél, az olvassa csak el H. Ford mondását a fejlécben .
Ami nehézzé tette a dolgonkat, hogy a tábori résztvevőket össze kellett könyörögni- telefon, személyes meggyőzés, e-mail, stb., útján. A többség, aki csak egyszer is részt vett a táborban viszont állandóan újra akart jönni. Ismétlésre természetesen van lehetőség, sőt tulajdonképpen kell is, mivel egy átlagos fizikai erejű és képességű kerekesszékes 2 tábor alatt minden, az önállósághoz szükséges technikát képes megtanulni. Teltek az évek, mi rendületlenül telefonáltunk, hívtuk, csábítottuk az embereket a táborunkba.Aki eljött, az más új emberként ment el. A rehabilitációval foglalkozó szakemberek is felfigyeltek ránk, dr. Klauber főorvos befogadott minket az OORI-ba is, egy héten kétszer délután tartunk foglalkozást, cikket írtunk szakmai folyóiratokba is. A média is felfigyelt, számos interjú, képes beszámoló, önálló TV műsor stb. készült a táborról. Az állami szervek és az ott dolgozók is elismerték a tábor hasznosságát és minden évben megkaptuk a szükséges támogatást. A támogatásból sikerült aktív kerekesszéket adnunk a résztvevőknek.
Minden rendben valónak tűnt, egy komoly kivétellel: az új tábori jelentkezők csak szivárogtak. A program jó, a tábori tematika kiforrt átgondolt, a hely ( Zánka) alkalmas, tábori csapat lelkes, az állami szervek támogatnak évről-évre. Mégis minden évben külön küzdelmet folytattunk az új jelentkezőkért. Azt gondoltuk, talán a kommunikációval van a probléma. Ezért is örültünk, hogy a múlt évben a csapatunkhoz szervezőként csatlakozott egy marketing szakember, Nagy Imre is. Ő mintegy 60 helyre küldte el a tábori programot elektronikus úton és számos helyen , számos módon megjelentette a tábort. A személyes győzködés , telefonálgatás stb. ebben az évben sem maradt el. Mindezek ellenére 8 nappal a júniusi táborunk kezdése előtt még mindig van a max.15 helyből 6 szabad hely... Aki eljön, mit nyerhet ? Új, eddig nem ismert lehetőségeit a kerekesszékes életnek; 9 balatoni napot; jobb erőnlétet; jobb közérzetet; az együttjátszás örömét; számos sport kipróbálását ; szerezhet barátokat . Csak bátran ! Aki fél, az olvassa csak el H. Ford mondását a fejlécben .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése