Köszönöm a levélben küldött véleményt és Mezei Zoltán megjegyzését. ( érdemes lenne követni másoknak is Mezei Urat, aki egyrészt hozzászólt , másrészt vállalta a nevét is!)
Néhány megjegyzést én is teszek :
Az alapítványi keretek között nem végzünk érdekvédelmi tevékenységet. Az Alapítvány első és legfontosabb célja, hogy hátteret nyújtson az Életmód és Sporttáboroknak. A táborokkal azt célozzuk, hogy pótoljuk a kerekesszékre szorulóknak azt tudását, ami hiányzik az önálló és tevékeny élethez. A táborokban egyfajta kiképzést, felkészítést kapnak a résztvevők. Nemcsak kerekekesszékes technikákat tanulnak meg,hanem minden nap új és új kihívás elé állítjuk őket. Ezek a kihívások azonban legyőzhetők- kinek könnyebben, kinek kissé nehezebben. Mindenki a saját útját járja. Nincs jó és rossz út. Egy út van csak, ez a tanulás útja, ami az önállósághoz vezet. A tábor végén a megtanult technikák birtokában,fizikailag kissé megerősödve, a tábori kihívások és nehézségek legyűrése után egy más, új ember nézhet szembe a világgal. Tapasztalhatják, hogy képesek korábban lehetetlennek tűnő akadályokon is túljutni. Nemcsak a fizikai akadályokon, pl. kétkerekén a meredek lejtőn, vagy a lépcsőn lefelé, hanem a lelki akadályokon, mint pl. félelem, kishitűség. A testi akadályok leküzdésével eljuthatnak egyfajta lelki megerősödéshez. Ezért áll minden tekintetben közel a sport a táborokhoz. A sportokban ugyanez tanulható, tapasztalható meg. A sport legalább annyira a lélek edzése, mint a testé.
Az aktív kerekesszék alapfeltétel- ezzel gyakorolunk a táborokban és sikerült bevinni néhányat az OORI-ba is , ahol használhatják az új versenyzők. Én mindenhol beszélek és írok erről. Sok médiaszereplést is kizárólag ezért vállaltam el: hogy beszélhessek az aktív kerekesszékről. Drága a szék? Drága. VAgyis inkább drágának tűnik. De erről majd máskor. Most mennem kell gályázni.
Néhány megjegyzést én is teszek :
Az alapítványi keretek között nem végzünk érdekvédelmi tevékenységet. Az Alapítvány első és legfontosabb célja, hogy hátteret nyújtson az Életmód és Sporttáboroknak. A táborokkal azt célozzuk, hogy pótoljuk a kerekesszékre szorulóknak azt tudását, ami hiányzik az önálló és tevékeny élethez. A táborokban egyfajta kiképzést, felkészítést kapnak a résztvevők. Nemcsak kerekekesszékes technikákat tanulnak meg,hanem minden nap új és új kihívás elé állítjuk őket. Ezek a kihívások azonban legyőzhetők- kinek könnyebben, kinek kissé nehezebben. Mindenki a saját útját járja. Nincs jó és rossz út. Egy út van csak, ez a tanulás útja, ami az önállósághoz vezet. A tábor végén a megtanult technikák birtokában,fizikailag kissé megerősödve, a tábori kihívások és nehézségek legyűrése után egy más, új ember nézhet szembe a világgal. Tapasztalhatják, hogy képesek korábban lehetetlennek tűnő akadályokon is túljutni. Nemcsak a fizikai akadályokon, pl. kétkerekén a meredek lejtőn, vagy a lépcsőn lefelé, hanem a lelki akadályokon, mint pl. félelem, kishitűség. A testi akadályok leküzdésével eljuthatnak egyfajta lelki megerősödéshez. Ezért áll minden tekintetben közel a sport a táborokhoz. A sportokban ugyanez tanulható, tapasztalható meg. A sport legalább annyira a lélek edzése, mint a testé.
Az aktív kerekesszék alapfeltétel- ezzel gyakorolunk a táborokban és sikerült bevinni néhányat az OORI-ba is , ahol használhatják az új versenyzők. Én mindenhol beszélek és írok erről. Sok médiaszereplést is kizárólag ezért vállaltam el: hogy beszélhessek az aktív kerekesszékről. Drága a szék? Drága. VAgyis inkább drágának tűnik. De erről majd máskor. Most mennem kell gályázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése