Kicsi, de bátor Alapítványunk tavalyelőtt új fejezetet kezdett: vállalkozói tevékenységként fizetős parkolóudvart alakított ki a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjával
(MEREK) együttműködésben. Célunk kettős volt: egyrészt bevétel biztosítása az Alapítványi programokhoz, másrészt munkahely teremtése mozgássérült emberek számára. Az önálló bevételt azért céloztuk meg, mivel az állami szféra támogatását bár már évek óta stabilan élveztük, de bármikor várható volt a támogatás az állam csődközeli állapota miatti megszűnése.
Miért és hogyan került a magyar állam az egykori 2000 év eleji uniós éltanulóból, sikeres és bizakodó (!) országból szovjet utódállam szintjére, gazdasági önállóságát elveszítve, kilátástalan és perspektívát vesztett néppel- ennek elemzése szétfeszíti ennek a blognak a kereteit. De két alapvető dolognak mindenképpen változnia kell : politikai szinten az öszödi hazugsággarnitúrának el kell tűnnie, és ami még fontosabb: vissza kell találni az erkölcshöz és a hithez. Az erkölcsnél és kis életünknél maradva a foglalkoztatással súlyos problémáink voltak.A 14 hónapos működés alatt eddig két parkolóőrt kellett kirúgni, mivel jelentős mennyiségű pénzt ( ketten többszázezer forintot) sikkasztottak el. Tudni kell, hogy a két kirúgott embernek ez a munka szó szerint az életet jelentette. Mindketten súlyos életkrízisben voltak, munka és biztos jövedelem nélkül, hajléktalan szálló a lakásuk, felbomlott családjuk, kilátás a jövőre a szociális segély/rokkant járadék/fogyatékossági támogatás mint fix bevétel ( a munka nélkül összejött nekik vagy 40e Ft és kész) . Az egyik őr letérdelve (! - ez komoly ) könyörgött , hogy ő dolgozhasson. Felvettük - aztán beleharapott a kézbe, aki kenyeret adott neki. A másik szintén. Az első alkalommal , adtunk még egy esélyt a Józsinak- aki egy hónapig bírta, aztán újra lopott.( jogilag sikkasztott). A másik már nem kapott újabb lehetőséget ahogy kiderült, már repült. Évekre adtunk volna gond nélkül elvégezhető munkát nekik, amivel közel megtriplázhatták addigi pénzforrásaikat. Nem a Kánaán, de egy más, jobb minőségű élet- ezt nyújtottuk. De helyette ők, mást választottak- önsorsrontás.
Nehéz nekem továbbcsinálni így, de azért találtunk új embereket, akik úgy tűnik tisztességesen dolgoznak. Érdekes tapasztalat, hogy azok vették el mások pénzét, és kockáztatták a munkahelyük elvesztését, akiknek az élet nem kínál már túl sok egyéb esélyt. Ezzel szemben azok az őrők, akiknek ez a munka csak átmeneti segítség, és várhatóan nem fognak itt tölteni éveket, becsületesek maradtak. Kedves olvasó! Véleményed?
(MEREK) együttműködésben. Célunk kettős volt: egyrészt bevétel biztosítása az Alapítványi programokhoz, másrészt munkahely teremtése mozgássérült emberek számára. Az önálló bevételt azért céloztuk meg, mivel az állami szféra támogatását bár már évek óta stabilan élveztük, de bármikor várható volt a támogatás az állam csődközeli állapota miatti megszűnése.
Miért és hogyan került a magyar állam az egykori 2000 év eleji uniós éltanulóból, sikeres és bizakodó (!) országból szovjet utódállam szintjére, gazdasági önállóságát elveszítve, kilátástalan és perspektívát vesztett néppel- ennek elemzése szétfeszíti ennek a blognak a kereteit. De két alapvető dolognak mindenképpen változnia kell : politikai szinten az öszödi hazugsággarnitúrának el kell tűnnie, és ami még fontosabb: vissza kell találni az erkölcshöz és a hithez. Az erkölcsnél és kis életünknél maradva a foglalkoztatással súlyos problémáink voltak.A 14 hónapos működés alatt eddig két parkolóőrt kellett kirúgni, mivel jelentős mennyiségű pénzt ( ketten többszázezer forintot) sikkasztottak el. Tudni kell, hogy a két kirúgott embernek ez a munka szó szerint az életet jelentette. Mindketten súlyos életkrízisben voltak, munka és biztos jövedelem nélkül, hajléktalan szálló a lakásuk, felbomlott családjuk, kilátás a jövőre a szociális segély/rokkant járadék/fogyatékossági támogatás mint fix bevétel ( a munka nélkül összejött nekik vagy 40e Ft és kész) . Az egyik őr letérdelve (! - ez komoly ) könyörgött , hogy ő dolgozhasson. Felvettük - aztán beleharapott a kézbe, aki kenyeret adott neki. A másik szintén. Az első alkalommal , adtunk még egy esélyt a Józsinak- aki egy hónapig bírta, aztán újra lopott.( jogilag sikkasztott). A másik már nem kapott újabb lehetőséget ahogy kiderült, már repült. Évekre adtunk volna gond nélkül elvégezhető munkát nekik, amivel közel megtriplázhatták addigi pénzforrásaikat. Nem a Kánaán, de egy más, jobb minőségű élet- ezt nyújtottuk. De helyette ők, mást választottak- önsorsrontás.
Nehéz nekem továbbcsinálni így, de azért találtunk új embereket, akik úgy tűnik tisztességesen dolgoznak. Érdekes tapasztalat, hogy azok vették el mások pénzét, és kockáztatták a munkahelyük elvesztését, akiknek az élet nem kínál már túl sok egyéb esélyt. Ezzel szemben azok az őrők, akiknek ez a munka csak átmeneti segítség, és várhatóan nem fognak itt tölteni éveket, becsületesek maradtak. Kedves olvasó! Véleményed?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése