2009. június 15., hétfő

Aktív kerekesszék 3. jogi szempontból

V. Az aktív kerekesszék támogatási hiányának jogi következményei
1./ Bár az 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítási ellátásokról a társadalombiztosításnak a közös kockázatviselés és társadalmi szolidaritás alapelveit szögezte le. Az aktív kerekesszék megfelelő támogatásának a hiánya az alábbi súlyos alkotmányos jogsérelmekkel jár:

2./ A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A.§ (1) bekezdése szerint:” A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti, vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Mivel a fent jellemzett aktív hétköznapi életre a jelenleg támogatott segédeszközök alkalmatlanok, ebből következően a kerekesszékes személyek emberi jogai sérülnek, tehát a jelenlegi rendszer sérti a kerekesszékkel, mint segédeszközzel közlekedő személyek emberi jogait;

3./ Az Alkotmány 70/A.§ (3) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti”. A jelenlegi segédeszköz-támogatási elv és rendszer nem teszi lehetővé az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését, azaz sérti az esélyegyenlőség alkotmányos elvét;

4./ Az Alkotmány 70/B.§ (1)- bekezdése:” A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához”. A jelenlegi segédeszköz-támogatási elv és rendszer csak olyan segédeszközt támogat, mellyel munkába járni csak segítséggel, kizárólag nagy nehézségek árán, és mások közreműködésével lehet, tehát elenyésző azok száma, akik fogyatékos állapotuk miatt munkába tudnak járni. Azaz a jelenlegi segédeszköz-támogatási elv és rendszer sérti a munkához való alkotmányos elvet;

5./ Az Alkotmány 70/D.§ (1) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”. A jelenlegi segédeszköz-támogatási elv és rendszer csak olyan segédeszközt támogat, mellyel az önálló és tevékeny élet gyakorlatilag lehetetlen, ez a fogyatékosok különböző testi – és lelki eredetű betegségeihez vezet, azaz súlyosan sérti a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való alkotmányos jogot.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Vesszőparipám a rehabilitáció. Tehát ha ezt meg lehetne tölteni tartalommal, akkor van értelme a továbbiakat is forszírozni. Van szerencsém ismerni több kerekesszékest is, közülük páran Ausztriában voltak ilyen intézményben és bizony hallottam néhány igencsak megszívlelendő dolgot az ottani körülményekről és lehetőségekről.
Alapvetően problémát jelent a törvényalkotók (és a többségi társadalom) számára, hogy mit is kezdjen a sérültekkel. Nincsenek emberemlékezet óta példák. Lehet, hogy a háború előtt kimagaslóan jó volt a helyzetük, de a szoci világ nem múlt el nyomtalanul. Ugye tudjuk, hogy a szocialista embertípus mindig munkára-harcra kész. Tehát nem sérült. Ha mégis, hát eldugjuk a világ szeme elől egy távoli és majdnem zárt intézetbe. Szerintem ezt a szemléletet, hozzáállást nyögjük a mai napig.

üdv
Géza bá