2009. szeptember 19., szombat

Reakció Nagy Emese gondolataira

Emese írta ( katt )
1. Félelem
Ez a legelső és legmegragadóbb érzés egy kezdő kerekesszékes számára. A szék billeg, kicsi, bizonytalan, minden 2. pillanatban azt hiszed, hogy kiesel belőle. A félelmet kell legyőzni elsősorban. A félelem nem valami szörnyeteg mumus, ami előugrik a sötét sarokból és rádveti magát. Nem valami misztikus hatalom, ami sötét és ellenállhatatlan erőként már régesrég és örök időkre befészkelte magát a világodba. A félelem , mint minden rossz, belülről fakad, magadból. Éppen ezért a félelem legyőzhető. Ez az első akadály, amit le kell gyűrnöd, a saját félelmeiddel kell megküzdened.A félelem érzése persze természetes. A félelem megvéd attól, hogy veszélyes-, vagy veszélyesnek tűnő helyzetekbe kerülj , megvéd a sérüléstől, betegségtől. Mindenki fél. Eleinte a kerekesszékben ez a legmeghatározóbb érzés. A félelem azonban legyőzhető. Mindenki le tudja győzni. Ennek ideje , mint a tanulásban, kinek gyorsabb, kinek lassabb, de az eredmény ugyanaz. Én eleinte nagyon féltem, a gyakorlatok során megpróbáltam mindig a sor végére helyezkedni. Ezt azonban hamar kiszúrták és azonnal a sor legelejére rendeltek... Ennek kevéssé örültem, de aztán az egyre nehezedő gyakorlatok végzésével minél ügyesebb és tapasztaltabb lettem, annál kevésbé féltem.
Nálunk is erre számíthatsz: kiírtjuk a félelemedet. Biztatással és gyakorlással és gyakorlással és gyakorlással és gyakorlással , na meg egy kicsit nehezebb gyakorlással.

Nincsenek megjegyzések: