A téli szezon megkezdődött, Végre, VÉGRE ! Az első program a hagyományosnak nevezhető K2 kupa Murau.ban - verseny profiknak és amatőröknek- erről többet ide katt.
A tél megérkezett Ausztriába, szakadó hóesés várt minket, sajnos kissé vizes, nehéz hó hullott, ezért csak péntek de. síeltünk, mivel du.1-re már eláztunk.
Másnap verseny, korán kelés, irány a pálya, pályanézés. Az előző napi erős hóesésből maradt mára is egy kevés, szemerkélő hóesésben néztük végig a pályát, hogy a versenyre felkészüljünk. Az óriás szlalom nem a kedvencem, a szlalomot jobban szeretem ( ebben nyertem korébban kétszer is magyar bajnoki címet) , a pályavezetés nem volt nehéz, de a nehéz , mély hó nem sok jót ígért, nekünk ülő sízőknek. Én a lassan melegedő sportolók közé tartozom, pl. síben néhány hónap kihagyás után min.2, de inkább 3 nap kell, hogy ismét érezzem a sít.Most erre nem volt lehetőségem, utoljára tavaly márciusban síztünk, s ahogy ereszkedtem le a pályán, nézve, hogy hol és mikor is kell majd a verseny során kanyarodni ( tanultuk a pályát), egy erős érzés fogott el: a félelem. Ha az ívből a kapuk között kicsúszok a nehéz, összetúrt hóba, akkorát esek, mint egy gyalogbéka. Egyáltalán nem éreztem felkészülve magam, hiányosan voltam bemelegítve, nem éreztem még a sít,ezért szégyen ide, szégyen oda, de lemondtam a versenyt.
Karcsi a hévízi tóban áztatta magát, Dani Gyöngyi előző nap összeszedett sérülései miatt nem tudott indulni, ezért Sanyára maradt egyedül a feladat, hogy bemutassa, a mozgássérültek is jól síelnek- ő persze végigment gond nélkül ( amit el is vártunk egy kétszeres téli paralimpikontól)
Jövőre korábban kimegyek, hogy legalább két nap legyen bemelegítésre.
Na és persze jön a magyar bajnokság márc. elején- a szlalom bajnokit megcélzom azért.
A tél megérkezett Ausztriába, szakadó hóesés várt minket, sajnos kissé vizes, nehéz hó hullott, ezért csak péntek de. síeltünk, mivel du.1-re már eláztunk.
Másnap verseny, korán kelés, irány a pálya, pályanézés. Az előző napi erős hóesésből maradt mára is egy kevés, szemerkélő hóesésben néztük végig a pályát, hogy a versenyre felkészüljünk. Az óriás szlalom nem a kedvencem, a szlalomot jobban szeretem ( ebben nyertem korébban kétszer is magyar bajnoki címet) , a pályavezetés nem volt nehéz, de a nehéz , mély hó nem sok jót ígért, nekünk ülő sízőknek. Én a lassan melegedő sportolók közé tartozom, pl. síben néhány hónap kihagyás után min.2, de inkább 3 nap kell, hogy ismét érezzem a sít.Most erre nem volt lehetőségem, utoljára tavaly márciusban síztünk, s ahogy ereszkedtem le a pályán, nézve, hogy hol és mikor is kell majd a verseny során kanyarodni ( tanultuk a pályát), egy erős érzés fogott el: a félelem. Ha az ívből a kapuk között kicsúszok a nehéz, összetúrt hóba, akkorát esek, mint egy gyalogbéka. Egyáltalán nem éreztem felkészülve magam, hiányosan voltam bemelegítve, nem éreztem még a sít,ezért szégyen ide, szégyen oda, de lemondtam a versenyt.
Karcsi a hévízi tóban áztatta magát, Dani Gyöngyi előző nap összeszedett sérülései miatt nem tudott indulni, ezért Sanyára maradt egyedül a feladat, hogy bemutassa, a mozgássérültek is jól síelnek- ő persze végigment gond nélkül ( amit el is vártunk egy kétszeres téli paralimpikontól)
Jövőre korábban kimegyek, hogy legalább két nap legyen bemelegítésre.
Na és persze jön a magyar bajnokság márc. elején- a szlalom bajnokit megcélzom azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése