Cikk rólunk és a kosarasokról

Egy jó cikk az Origo-n a rehabilitációról és a kerekesszékes kosárlabdáról ( képekkel).

"Mészáros Edit ( ergoterapauta az OORI-ban) szerint az első nagy megrázkódtatás az, amikor bekerülnek az intézetbe, mivel azt hiszik, hogy ez az a hely, ahol megtanítják őket járni. "Ekkor szembesülnek vele, hogy itt mindenki kerekesszékes, van aki öt, van aki harminc éve" - mondja. Ezt a teljes gyógyulásban reménykedők rossz jelként élik meg. Aztán jön a második sokk: az első otthon töltött hétvége, amikor azt várják, hogy minden a régi lesz, de ehelyett küszöbökkel, lépcsőkkel és szűk ajtókkal telerakott ellenséges környezetbe térnek haza. A harmadik sokk a végleges hazatérés előtt jön: a sérült hónapokig eltornázgat a rehabilitáción, de amikor kiderül, hogy végleg menni kell, nyilvánvalóvá válik, hogy most már így marad, kerekesszékben."

...

"A beszűkülő lehetőségeket azonban le lehet győzni - állítják azok a fiatalok és idősek, akik a sporttal hátrányos helyzetükből is kihozták a maximumot."

...

"A sport sokkal kevesebb emberhez jut el, mint szeretnénk" - mondja Lelik Ferenc, aki szerint ennek rengeteg oka van. Alapítványa gyakran állami támogatással folyamatosan szervez életmód-táborokat, és az OORI oktatásain is népszerűsíti a sportokat, de a sérült emberek lelkesedésének és a rendelkezésre álló pénznek is van határa.

"Az egyik probléma Lelik szerint az, hogy "nagy a tehetetlenség a társadalomban, és még nagyobb az éles helyzetbe kerülő emberek, például a mozgássérültek között". A sérültek többsége ugyanolyan okok miatt nem vág bele a sportba, mint a járó emberek: azt hiszi, hogy nem elég edzett hozzá, hogy túl kövér, és majd kinézik a többiek, de előfordul, hogy csak egyszerűen lusta. Másokat a "túlféltő család" nem enged el a veszélyesnek tűnő sportokra, megint mások pedig azért nem vágnak bele, mert abban bíznak, hogy "úgyis járni fognak" néhány év múlva."

...

"A belső feszültség felgyülemlik, ha az ember nem tud mozogni" - mondja Orbán Dávid, aki korábban evezett, most pedig kosarazik. A kalózkendős László szerint ilyenkor élik ki azokat az elfojtott fájdalmakat és energiákat, amelyek bennük vannak. "És benne van az ellazulás is, meg a szabadság, hogy ilyet is lehet csinálni" - teszi hozzá Szilvágyi Gergő"

Megszólal a cikkben még Molnár Marietta, Tóth Zoli,Schober (kalózkendős ) Laci és másik is.

a teljes cikk- katt ide

érdemes olvasni a cikkhez küldött megjegyzéseket is- az egyik hozzászóló szerint Alapítványunk ne bamba politizálással töltse az időt, hanem helyette szervezze az önkénteseket...