Tegnap rövid, súlyos betegség után elhunyt barátunk és harcostársunk, Nagy Imre.
Imre intelligens , jó szervező és vállalkozó szellemű ember volt. Mikor betegsége miatt márcsak két mankóval tudott járni, belátta
az önállósága érdekében tovább kell lépnie. Nem félt beülni a kerekesszékbe,s táborunkban meg is tanulta a legalapvetőbb technikákat ( és egyik állandó zánkai résztvevőnk lett). Ezzel élete - saját bevallása szerint - új dimenziót kapott, megalapította a gurulunk- csoportot és hétvégi magyarországi csoportos családi kirándulásokat szervezett kerekesszékben élők és családtagjaik számára ( gurulunk.hu oldalon többet olvashatsz erről). Korábban szervezett fogyatékosokat foglalkoztató szövetkezetet is, sportolt, felnevelte leányait.
A családja - tapasztalhattam- nagyon szerette őt és viszont.
Sokat mond a kép róla: nem félt öregedő fejjel új sportot ( teniszt) kipróbálni, mellette felesége Ani, s ő mosolyogva, jókedvűen nézi felesége próbálkozásait is ( aki nem mellesleg szintén nem ifjúként , de férjét követve és támogatva próbálkozik az új sporttal).
Talán néha kicsit többet beszélt, mint kellett volna ( Imre, ha lenézel az égből bocsáss meg ezért) , jóindulatát soha nem vonhattam kétségbe.
Örülök, hogy Imrét megismerhettem és családommal együtt mindig szeretettel fogok rágondolni!
1 megjegyzés:
Köszönöm Neked Feri, hogy ilyen mélységben és szeretettel emlékeztél meg Imréről. Segitettél koszoruba fonni a szavakat, gondolatokat, melyekkel napok óta sikertelenül hadakozom.
A mi ismerettségünk Imrével több mint 20 éves. Valami olyan elemi erő sugárzott belelőle, ami követésre méltó volt mindig számomra.
Nagyon nagy űrt hagyott maga után.
Velem marad, mint az utolsó kerekezésünk idején a Dunakanyarban.
Osztozom a család fájdalmában: Toldi Mari
Megjegyzés küldése