Néhány napja a Líbia-i követség budapesti épülete előtt autóztam, ahol a Magyarországon élő líbiaiak éppen tüntetést tartottak. Kicsi , de elszánt , dühös csoport toporzékolt a követséggel szemben, a Városliget szélén, nemzetük zászlóját lobogtatták , saját készítésű "free Líbia", "Kadhafi gyilkos" és hasonló transzpereseket emeltek fejük felé. Régi , szabadságért- igazságért tüntetőként
( rendszerváltás -, előtti és utáni időkből, oh, milyen szép, naiv, de daliás idők voltak) zsigerből azonnal szimpatizáltam velük. Átéreztem dühüket, elkeseredettségüket és harcos elszántságukat. Ahogy melléjük értem, lelassítottam a kocsit lépésre ( benyomtam a vészvillogót, nehogy hátulról belém szálljon egy figyelmetlen városi sebességharcos), a dudán a Hajrá Magyarok!-at ( tá-tá-ti-ti-tá) nyomtam, kihajoltam az ablakon , s ökölbe szorított kézzel vezényelve üvöltöttem kétszer feléjük: Free-dom Lí-bi-a, free-dom Lí-bi-a ! A kis csoport erre szinte felrobbant, szinte eszüket vesztve lengették zászlóikat, a toporzékolásból ugrándozásra váltottak, mindenki torka szakadtából ordított, s a kórust vezénylő ugafonos ember kezét széttárva olyan hangosan kezdett üvölteni , hogy hangja a masina használata nélkül is talán Líbiáig szállt.
A magyar rendőrök gyorsan kapcsoltak, s határozottan, bár udvariasan és gyorsan tovább tessékeltek. Jól tették, a hangulat érezhetően ettől a kis szolidáris gesztustól azonnal fokozódott , ha csatlakozott volna még több magyar , a csoport perceken belül talán kész lett volna akár megostromolni a követséget is.
Otthon elmeséltem, azóta a család esténként rettegve várja mikor lőnek ránk egy levegő-föld rakétát a Kadhafi-hoz hű erők...
( a fotó forrása az indafotó az Index.hu-n , a tovább képekért katt ide)