2008. december 9., kedd

Nem szégyen az, mikor "kivet" magából a szék, csak nagyon kellemetlen.


Ez a levél a vadkeletről érkezett, részletek belőle :

" És persze én is voltam úgy, hogy jöttem be az egyletbe dolgozni hétvégén, és a nagykapu "óriási" kitámasztóját akartam egy mozdulattal és lendületből a helyére tenni...nem sikerült, ráadásul az ölemben lévő mappák az égtájak minden irányában elindultak és a tartalmuk egy része is önálló életre kelt. Nekem negyedik alkalommal sikerült visszaülni, köszönhetően annak, hogy a fékeim sem fogtak úgy ahogy kellett volna, tulképen sehogy, így többször aszfaltra kerültem...itt pedig a galambok megszáradt ürülékével színeztem nadrágom.

Tarkítottam az egészet kisebb káromkodással.

Lassan begyűjtöttem a szétpergett cuccaimat, melyek utána még egyszer önállósultak. Nos, nem voltam feldobott állapotban mire a mosdóig elértem, és nem lehetett volna a nadrágom sem egyetlen egy mosóporos reklám végtermékének része."


A képek illusztrációk és zánkai táborban földről- kerekesszékbe ülés gyakorlása közben készültek.


Nincsenek megjegyzések: