Remélem nem rettentek el senkit az olvasástól, de merész leszek és ezért a magyar valósággal kezdem. A magyar valóság jelenleg az, hogy a Társadalombiztosító által mindenki részére hozzáférhetővé tett és általánosan használt kerekesszék az un. standard szék. Az ilyen típusú székek súlyosak, szélesek, hosszúak, önállóan csak nehézséggel és segítséggel csukhatók össze, kerekeik nem vehetőek ki, ormótlan karfák akadályozzák a hajtását és ezzel a szabad mozgást és közlekedést.A magas háttámla állandó hátfájást okoz( gondoljunk arra, néhány óra autózás után a magas háttámlájú ülések miatt menyire kell egy kis nyújtózás.Akit ilyen kerekesszékbe kényszerítenek, az egész életében arra áhítozik, hogy egyet nyújtózzon) ráadásul feleslegesen növeli a kerekesszék amúgy is ormótlan méreteit. A súlynak nyilvánvalóan nagy szerepe van a kerekesszékeknél, ez a szék több, mint 20 kg. ( A legmodernebb ultra-könnyűnek nevezett standard székeknek a súlya sem csökken 15 kg. alá.)
A bénulásomat követően abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy külföldön Ausztriában ( Weisser Hof, Klosterneuburg) rehabilitáltak. Amikor végre hosszú , mozdulatlan fekvéssel töltött hónapok után felkelhettem, kaptam egy kerekesszéket. Fogalmam sem volt akkor, hogy ennek mi a típusa, aktív vagy nem aktív, tőlem lehetett volna atommeghajtású jégtörő is, az ember annyira kiszolgáltatottnak és másokra rászorulónak érzi kezdetben magát, hogy amit kap, azt elfogadja.Az a kocsi egyébként egy használt, az Intézet tulajdonát képező aktív kerekesszék volt. Ebben kezdtem meg új életemet, s tanultam meg benne minden olyan technikát, fortélyt, ami szükséges az önálló és tevékeny élethez: biztonságosan és önállóan haladni egyenetlen és nehezen járható felületeken, pl. macskakő, sóder, füves rét; lejtőn haladni lefelé - és felfelé ( mindezeket kétkeréken, e nélkül ez lehetetlen) , felugratni padkára, lejönni a padkáról, lemenni a lépcsőn, ill. felfelé haladni a lépcsőn ( IGEN, ezt is lehet, be fogom mutatni) , öltözni a kerekesszékben, átülni alacsony-magasabb helyekre, kiülni a földre- és vissza, be-kiszállni az autóba.Ezzel a segédeszközzel , és csakis ezzel a segédeszközzel biztosítható az önálló, biztonságos és tevékeny élet. (korábban is írtam már erről, katt ide)
Mikor a rehab. végén hazajöttem, akkor szembesültem a brutális valósággal:a magyarországi kerekesszéket használókat egy szörnyszülöttbe, az un. standard székbe kényszerítették .Sajnálom, de csak őszinte viszolygással tudok erre az eszközre nézni, mint egy börtönre, ill. pontosabban a börtönben a sötétzárkára. Ebben az eszközben ugyanis az önállóság szinte lehetetlen. Pedig igazságtalan vagyok, ennek az eszköznek is megvanak a maga szerepe: tolják benne a magatehetetlen delikvenst. Erre utal a német nyelvterületen az ilyen típusú kerekesszékre ( Rollstuhl) használt kifejezés, ami nem is igényel külön fordítás : Transport-rollstuhl.
Természetesen szükség van erre a segédeszközre is. Sokan átmeneti időre használják az egészségügyi intézetekben, pl. műtét utáni lábadozás, lábsérülés- műtét utáni gyógyulási időben. stb.
Amennyiben a rászorulót nem kell tolni, akkor ennek a segédeszköznek a szerepe megszűnik.
Abszurdisztánban egy alsó végtag bénult ember mindenezek ellenére ilyen eszközt kap. Vagyis dehogy kap. Hozzávágják.
Kedves Olvasó, ha olyan helyzetben vagy, de ha nem vagy, akkor kerülhetsz olyan helyzetbe,hogy tartósan ( tartós alatt már néhány hónapot értek) kerekesszékre szorulsz, ilyen kocsit, azaz standard kocsit ne engedj magadnak kiíratni!!!!!! Ha elfogadod, 5 évig nem igényelhetsz másikat! Tehát ne fogadd el!
Folytatás következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése