A múlt évben sajnos lekéstük a programot, ezért idén már időben jelentkeztünk Gerda Pamler-nél és szállást is foglaltunk Günzburgban. Szerettünk volna pontosak lenni és ezért a megadott időben reggel kilenckor már a tónál voltunk. Minden elő volt készítve, a sílécek, a neoprénruhák, csizmák, oktatók és segítők is felsorakoztak. Mi is gondosan mindent összepakoltunk és betettünk az autóba, de nemsokkal a cél előtt ( de szerencsére még az autóból való kikászálódás előtt ) az érkezés helyett egy rövid hibaüzenetet kellett leadnom a ránk váróknak: „Houston, we have a problem: az úszónacimat a hotelban hagytam”. Gyorsan vissza a hotelba és végül egy jó 50 perces késéssel meg is érkeztünk. A három kezdő mellett néhány tapasztaltabb síelő is részt vett a kurzuson. Először a „profik” mentek néhány kört, ezalatt a kezdők megkapták az elméleti oktatást és a többieket figyelve nyerhettünk több ismeretet a mozgássérült vízisíről.
Aztán én kerültem sorra, Fuggi ( egy tapasztalt síelő ) segítségével elindultam. A síelés, az első néhány kanyar nem jelentett gondot nekem és szinte rögtön megéreztem: a vízisí szuper, a vízisí király! Minden nap kétszer élvezhettük a vízisít, ez azonban elég is volt egy napra, az alváshoz este ne kellett altatót bevenni.
A második nap az időjárás is jobb lett, a víz és a levegő is melegebb lett.Minden futam után egyre ügyesebbek lettünk, és egyre nagyobb sebességgel tudtuk már a csónak hullámait keresztezni. Szinte az összes kezdő megtanult az un. svájci starttal egyedül indulni, kivéve engem… Egyszerűen nem tudtam elég erősen fogni a kötelet ahhoz, hogy kiemelkedjek a vízből, habár 80 kg tiszta izom vagyok / plussz 15 kg csont/. Bár megpróbáltam az első éjjel 10 kg-t lefogyni, sajnos a következő napon sem tudtam segítség nélkül startolni.
Sok fotót és filmfelvételt is készítettünk, méghozzá két okból: egyrészt, hogy bemutassunk otthon a családnak és a barátoknak, milyen kemény srácok vagyunk másrészt ami fontosabb: ezt a nálunk még ismeretlen szabadidős- és versenysportot be tudjuk mutatni a magyar kerekesszékes társadalomnak.
A társaság nagyszerű volt, a kitűnő tanárok mellett igazi sportbarátokat is találtunk, mindenki kész volt jótanácsokkal segíteni vagy egyszerűen csak együtt örülni mások legkisebb sikerének . Tényleg király napok voltak, a vízisí tiszta öröm, valóban szuper dolog! Amikor kerekesszékes lettem, soha nem is álmodtam volna, hogy mégegyszer az életben vízisíelni fogok! Sándor és én voltunk az első úttörők az Unió keleti feléből, és csak mindenkit bíztatni tudok: Hé emberek, aki friss levegőt, vizet, örömöt, izgalmat és sportot akar, annak vízisíelni kell!
Szeretném megragadni az alkalmat és megköszönöm a segítséget az oktatóknak és motorcsónak vezetőknek: Kappe, Fuggi, Andrea und Herbert és utoljára , de nem utolsósorban Gerdának a szervezést.
Remélem , hogy mi is és mások is még évekig élvezhetünk ilyen táborokat !
Pluszpontok: Az oktatás színvonala, segítőkészség, árak, jó hangulat, szerevezés
Negatívpontok: A helyet nehéz volt megtalálni, a teherautók nagy zajt csaptak, XXL nagyságú mentőmellény és neoprén ruha hiánya, a WC kissé kicsi volt, Cindy Crawford nem várt rám az ágyamban
Köszönet továbbá a FETZER SEE vízisí klubnak, hogy használhattuk a területeket, különösen pedig Günternek és Toninak a segítséget a tábor területén !
Szeretettel
Ferenc / Sándor nevében is/ Pomázról ( Magyarország)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése