6. Mindezért reggel Kaifás átvezettette őt Poncius Pilátus helytartó színe elé az Antonia vár udvarára. A vád alapvetően politikai természetű : félrevezeti és izgatja a nemzetet, azt tanítja, hogy ne fizessenek adót a császárnak, és Messiás királynak mondja magát.
A kihallgatás nem helytartóság házában folyt, hanem annak köves udvarán a héberül Gabbatán, görögül lithosztrotosz". Ennek oka az volt, hogy a zsidók nem akartak bemenni pogány házba húsvét előtti napon , mert ez tisztátalanná tette volna őket. Márpedig húsvétkor csak a mózesi törvény szerint egészen tiszta személy ehetett a húsvéti bárányból. ( Húsvét a zsidók főünnepe volt arámul paszchának mondták a héber peszach után (=átvonulás). A húsvét emlékünnepe volt annak, hogy az Isten átvonult Egyiptomon, meghaltak az egyiptomiak elsőszülöttei, s megmenekültek a zsidók, ahol az ajtófélfa be volt kenve a megölt húsvéti bárány vérével.)
Pilátus kihallgatta Jézust az úgynevezett királyi cím felől : „Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus válaszában Pilátusnak megmondja, hogy az ő királysága nem e világról van ,s ezzel megdőlt a politikai vád. Pilátus meggyőződött arról, hogy a Jézus ellen felhozott vád alaptalan. A vádlók azonban ebbe nem nyugodtak bele.
További kihallgatások következtek, melyek végén a helytartó kijelentette: semmi vétket nem talál ebben az emberben. A vád azonban nem tágított.
Végül Pilátus az adminisztráció - mindenki által – ismert módján kívánta lerázni magáról a kellemetlen ügyet : ha galileai illetőségű a vádlott, és saját tartományában izgatott, akkor esetében az ottani tetrarcha, Heródes Antipas az illetékes, aki éppen Jeruzsálemben tartózkodott. Azaz az ügyet illetékességi okokból átette a másik hatósághoz.
Ebben az időben Izrael élén negyedes zsidó fejedelemek álltak, akik különböző területek felett uralkodtak, de nem voltak független uralkodók. Hármójuk nevét ismerjük : Fülöp, Heródes Antipás és Lizániás.
Fülöp és Heródes Antipás a Nagy Heródes fiai voltak, de nem egy anyától származtak. Míg Fülöp szelíd, igazságos természetű volt, és örökölte atyjától az építkezés szenvedélyét ( a nagynak nevezett vérszomjas, de nagy építő Heródes építette a jeruzsálemi nagytemplomot) , addig Heródes Antipásról sokat mind, hogy Jézus a "róka" nevet adja neki. Tudjuk hogy Pilátussal is haragban volt, de aztán Jézus elítélésének a napjától jó barátok lettek.
7. Mikor Heródes Antipas meglátta Jézust, nagyon megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, azt gondolta valami érdekes varázsló, csodadoktor –féle lehet. Remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében is. Sokat faggatta, de Jézus nem méltatta feleletre. A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen vádolták Heródes előtt is. Jézus a zsidó perrend szerint nem bizonyított vádakra Heródes előtt sem felelt semmit, noha hosszasan kikérdezték. Végül a tetrarcha és kísérete kigúnyolta a néma foglyot, és visszaküldte Pilátushoz.
8. Pilátus ismét kihallgatta Jézust, ahová ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet melyek végén a helytartó kijelentette: semmi vétket nem talál ebben az emberben sem ő sem Heródes. A vád azonban nem tágított.
9. Pilátus azt találta ki, hogy az ünnep alkalmából amnesztiával szabadon bocsátja Jézust, ha a nép is úgy akarja. Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás emlékére húsvétkor egy rabot mindig szabadon engedtek.
Közben még Pilátus felesége is üzenetet küld férjének, hogy ne ítélje el Jézust, azonban rá sem hallgat. Pilátusnak alapos oka volt azt feltételezni , hogy a nép a gonosztevő Barabás ( aki lázadás és gyilkosság miatt várta a kivégzést) helyett az ártatlan Jézus mellett döntsön, hiszen vasárnap még ujjongva, pálmaágakkal fogadták a Jeruzsálembe bevonuló Jézust. A Mester tanítványai azonban inkább távolmaradtak a fegyveres hatalomtól, így olyan tömeg gyűlt össze Pilátus körül (vámosok, kereskedők, tisztviselők), akiknek az érdekét a "különös próféta" többször is keresztezte.
Ezek tehát a római helytartó ismételt kérdéseire a papság izgatására ( háromszor is felteszi a kérdést) , hogy kit bocsásson szabadon, és kit feszítsen keresztre, egyre hangosabban követelik Jézus keresztre feszítését és a lator, de szabadsághősnek feltüntetett Barabás elengedését. "Keresztre! Keresztre vele!" 22Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon bocsátom." 23De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.
Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése