Szombat reggel meglepetés ért: alig indulás előtt egy Dodó barátunk j
elent meg 3 lyánykával (jobb híján egymás állait szedegettük fel)! Így aztán immár 27-en indultunk el régi álmom, az Írottkő felé, melyről némi tudakozódás után kiderült, hogy Sógoraink felől közelíthető meg aránylag akadálymentesen. Így aztán Rohonc érintésével és a hidegfrontot követő hátszél segítségével felRöppentünk a hegy oldalába, ahol némi gyaloglás után elértük a Követ. Érzelmes találkozás volt ez honi történelmünk egyik Kövével, amelynek kilátója szintén akadálymentesnek bizonyult: sok jó ember jó sok mindenkit fel tud vinni a szűk csigalépcsőn. Lefele meg a gravitáció is segített. E helynek megörülve itt költöttük el ebédünket, mely ezúttal kevésnek bizonyult. Az összesen 4 km-es gyaloglás után Lékán át tértünk vissza megcsonkított hazánkba, Kőszegre. Itt Bea barátunktól búcsúztunk el, s vetettük be magunkat a látnivalók közepébe: a Postamúzeum, a Templom, a Jurisics vár és számtalan más lá
tnivaló csak Ránk volt kíváncsi, s bizony kihozták belőlünk, amit elvártak! Még, még! – mondtuk volna, de aztán mennünk kellett, vártak minket a hazaút pihenése és a búcsúest bódító italai. Az élményeket egymásnak elmesélve többen pitymallatkor feküdtünk le.Anna napon újfent megjelent Kedves Pápai Ismerősünk, s a szédelgő társaságot kissé rendbeszedve indulhattunk haza dél körül. Kapolcson kicsit elköltöttük még maradék filléreinket, majd mindenki azt hitte, hogy korán hazaérünk. Ebben egyik társzekerünk (víz)csőrepedése némiképp megakadályozott, de végül is jó hangulatban gurultunk be a Marczibányi térre, mosolygásra késztetve a kihalt Intézmény esti nyugalmát. „Ma már máma van már?” kérdezte egyik kisebb fiam, amikor hazaértünk, s csupán annyi erőnk volt, hogy bólogassunk válaszképp.
Hát így alakult a tizenharmadik roki tábor, melynek lebonyolításáért külön megköszöntjük Vas megye egész lakosságát és csatolt részeiket, benne a MEVISZ-ház fenntartóját (a MEVISZ-t), csodálatos gondnokunkat, akinek említett kapcsolatai révén valóban élővé vált az addig csupán térképi táj. Köszönjük a Kedves Pápai Ismerős angyali jelenlétét, s szintén hálásak vagyunk a Fővárosi Önkormányzat Illetékes Bizottságának, hogy pályázatunkat támogatásra méltónak ítélte, valamint a pályázatot beadó ÖNÉ Egyesületnek, hogy felkarolta kezdeményezésünket. Köszönjük továbbá a Hátrányok Dacára Alapítványnak a pénzbeli támogatást, valamint a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjának (MEREK) eszközök, így gépkocsik biztosítását.
16 mozgássérült ember, köztük ketten Kárpátaljáról, valamint 9-13 segítője vett részt eme túrán, mely szerény reményeink szerint jövőre az Őrségbe vezet. Isten és említett Eszközei segítségével minden bizonnyal sok-sok örömben lesz részünk afelé is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése