Rehab. Hévízen

Az intézet , ahol jelenleg küzdök, a volt Magyar Honvédség Hévízi Rehab. Intézete ( HÉMORI) .

Rövid leszek, ha olyan lenne az egész magyar egészségügy, amilyen a "Honvéd", akkor egy szavam sem lenne- Magyarország ennyit tud jelenleg- vagyis ennyit kellene tudnia. Jó felszereltség, figyelmes orvosok, lelkiismeretes ápolás, elsőrangú gyógytornászok, segítőkészség-hogyan csinálják, rejtély. Az étkezés- na ebben van azért hiányosság, még mindig a 70-es évek izlésvilága dominál- persze ez illik a klientúra fősodrásba,ua. a magam 44 évével a fiatalabbak közé tartozom.Igaz, ebben is volt a korábbi évekhez vmi előrelépés , hús nélküli menü is volt, de azért korszerűnek még mindig nem nevezhető.

Mónika ( amúgy a rehab. csapatunk alaptagja) kezel, mint mindig zseniális most is. Móni szigorú bár, de igazságtalan, de ez kell a gyógyuláshoz vagy javuláshoz. Nem mindenki szereti őt néha kissé érdes stílusa miatt, de még nem találkotam olyannal, aki szakmai tudásáról ne a legjobbat mondta volna. Ma 5 kezelésem volt, a legjobban a törzsrotációs gépen végzett gyakorlatot élveztem - a hasizmom ( ami egyébként egy acélpántokkal erősített betonkapu ) bordás lesz, mire hazamegyek ( vagy legalábbis 1-2 centivel kisebb ).

Ezeket a sorokat a Lotus kávézóból írom , mint egy múlt századi világfi, egy kávézóban fogadom az ügyfeleket ( nem vicc, Pestről lejöttek !), telefonálok, ügyet intézek, társalgok, csinos hölgyekre sandítok, kávézok, élek.

Legközelebb a lokomotor terápiáról is írok ( ez egy ügyes eszköz, amivel a részleges gerincvelő sérültek tanulhatnak járni)