"Miért szenvedett és miért halt meg Jézus? Miért vállalta az elviselhetetlen kínokat? És miért engedte meg a mennyei Atya, hogy az emberek ezt tegyék az ő Fiával? Mi értelme volt Jézus halálának?
A nem hívő ember számára bizony válasz nélkül maradnak ezek a kérdések.
Ők értetlenül nézik Krisztus szenvedését.
Felesleges áldozatról, önkényes erőszakról, tehetetlen Istenről beszélnek, mert nem gondolnak arra, hogy Jézus értük is szenvedett. Nincs bátorságuk vagy nem akarnak belegondolni
abba, hogy Jézus miattuk is feláldozta magát, mert ennek következményei lennének az életükben. Nem mernek a megfeszített Jézus vérző, fájdalmas arcára nézni és ezért nem látják majd meg a Feltámadott arcát sem. És talán nem is tudnak igazán együtt érezni Jézussal, és nem sírnak saját bűneik miatt, ezért nem tudnak majd örvendezni sem a feltámadáskor.
A hívő ember számára azonban az említett kérdésekre van válasz: Krisztus szenvedése nem hiábavaló szenvedés, hanem megváltó szenvedés. Krisztus nem fölöslegesen áldozta fel magát, hanem értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért és megváltásunkért. Minden szenvedést és gyötrelmet azért vállalt, mert engedelmeskedni akart az Atyának. Jézus engedelmességére az
Atya a feltámadással válaszolt. Szent Pál apostol a filippieknek írt levelében így fogalmazza meg ezt a titkot: "Jézus megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt" (Fil 2,8-9). Jézus áldozata tehát elsősorban az Atyának szóló, az Atyának adott ajándék. De Jézus áldozata ugyanakkor ajándék az
embereknek is, hiszen azért áldozta fel életét, mert szeretett minket. Halálával pecsételte meg azt, amit tanított: "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).
Ma, amikor mi is odaállunk Jézus keresztje mellé és az ő értünk vállalt önfeláldozására, önfeláldozó szeretetére gondolunk, akkor meg kell értenünk, hogy nekünk is fel kell áldoznunk önmagunkat. Nekünk is kötelességünk, hogy Jézus példája szerint engedelmeskedjünk az Atyának, s az a feladatunk, hogy felajánljuk életünket Istennek, egyrészt ajándékként, másrészt viszonzásként és hálaként az ő mérhetetlen szeretetéért. És Jézus példamutatása láttán meg kell értenünk, hogy nekünk is fel kell ajánlani életünket embertársaink szolgálatára! Nem
ragaszkodhatunk a magunk érdekeihez és kényelméhez, nem fordulhatunk önző módon magunk felé, hanem minden erőnkkel és képességünkkel más emberek javát, de főleg üdvösségét kell szolgálnunk. Sokszor halljuk napjainkban, hogy a szenvedésnek, a betegségnek, az emberi
bajoknak nincs értelme. Mások azt is hozzáteszik, hogy az életnek sincs igazában értelme, ha egyszer meg kell halnunk. Jézus saját szenvedésével és halálával értelmet adott minden emberi szenvedésnek és minden ember halálának. Krisztus, amikor vállalta a szenvedést, megmutatta, hogy az önfeláldozásnak, a másokért vállalt gyötrelmeknek van értelme és értéke,
mert megváltó szenvedés volt az övé. A halálnak is van értelme, mert utána a feltámadás következik. Ha Jézus Krisztussal együtt vállaljuk életünkben a szenvedéseket és nem akarjuk azokat mindenáron visszautasítani és elkerülni, akkor Vele együtt élni fogunk. Ha Krisztussal meghalunk, ugyanúgy, mint ő, mi is fel fogunk támadni.
Miért halt meg Jézus? Miért kell minden embernek meghalnia? Az igazi választ erre Húsvét hajnala fogja megadni. Azt a Jézust, akit az emberek keresztre feszítettek, és aki a mi megváltásunkért meghalt a kereszten, az Atya harmadnapon fel fogja támasztani a halálból az új életre, hogy nekünk örök életünk legyen, és minden ember elnyerhesse az üdvösséget. Hiszek-e
Jézus megváltó halálában? Várom-e a feltámadást?"
(c) Horváth István Sándor- http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
A nem hívő ember számára bizony válasz nélkül maradnak ezek a kérdések.
Ők értetlenül nézik Krisztus szenvedését.
Felesleges áldozatról, önkényes erőszakról, tehetetlen Istenről beszélnek, mert nem gondolnak arra, hogy Jézus értük is szenvedett. Nincs bátorságuk vagy nem akarnak belegondolni
abba, hogy Jézus miattuk is feláldozta magát, mert ennek következményei lennének az életükben. Nem mernek a megfeszített Jézus vérző, fájdalmas arcára nézni és ezért nem látják majd meg a Feltámadott arcát sem. És talán nem is tudnak igazán együtt érezni Jézussal, és nem sírnak saját bűneik miatt, ezért nem tudnak majd örvendezni sem a feltámadáskor.
A hívő ember számára azonban az említett kérdésekre van válasz: Krisztus szenvedése nem hiábavaló szenvedés, hanem megváltó szenvedés. Krisztus nem fölöslegesen áldozta fel magát, hanem értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért és megváltásunkért. Minden szenvedést és gyötrelmet azért vállalt, mert engedelmeskedni akart az Atyának. Jézus engedelmességére az
Atya a feltámadással válaszolt. Szent Pál apostol a filippieknek írt levelében így fogalmazza meg ezt a titkot: "Jézus megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt" (Fil 2,8-9). Jézus áldozata tehát elsősorban az Atyának szóló, az Atyának adott ajándék. De Jézus áldozata ugyanakkor ajándék az
embereknek is, hiszen azért áldozta fel életét, mert szeretett minket. Halálával pecsételte meg azt, amit tanított: "Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13).
Ma, amikor mi is odaállunk Jézus keresztje mellé és az ő értünk vállalt önfeláldozására, önfeláldozó szeretetére gondolunk, akkor meg kell értenünk, hogy nekünk is fel kell áldoznunk önmagunkat. Nekünk is kötelességünk, hogy Jézus példája szerint engedelmeskedjünk az Atyának, s az a feladatunk, hogy felajánljuk életünket Istennek, egyrészt ajándékként, másrészt viszonzásként és hálaként az ő mérhetetlen szeretetéért. És Jézus példamutatása láttán meg kell értenünk, hogy nekünk is fel kell ajánlani életünket embertársaink szolgálatára! Nem
ragaszkodhatunk a magunk érdekeihez és kényelméhez, nem fordulhatunk önző módon magunk felé, hanem minden erőnkkel és képességünkkel más emberek javát, de főleg üdvösségét kell szolgálnunk. Sokszor halljuk napjainkban, hogy a szenvedésnek, a betegségnek, az emberi
bajoknak nincs értelme. Mások azt is hozzáteszik, hogy az életnek sincs igazában értelme, ha egyszer meg kell halnunk. Jézus saját szenvedésével és halálával értelmet adott minden emberi szenvedésnek és minden ember halálának. Krisztus, amikor vállalta a szenvedést, megmutatta, hogy az önfeláldozásnak, a másokért vállalt gyötrelmeknek van értelme és értéke,
mert megváltó szenvedés volt az övé. A halálnak is van értelme, mert utána a feltámadás következik. Ha Jézus Krisztussal együtt vállaljuk életünkben a szenvedéseket és nem akarjuk azokat mindenáron visszautasítani és elkerülni, akkor Vele együtt élni fogunk. Ha Krisztussal meghalunk, ugyanúgy, mint ő, mi is fel fogunk támadni.
Miért halt meg Jézus? Miért kell minden embernek meghalnia? Az igazi választ erre Húsvét hajnala fogja megadni. Azt a Jézust, akit az emberek keresztre feszítettek, és aki a mi megváltásunkért meghalt a kereszten, az Atya harmadnapon fel fogja támasztani a halálból az új életre, hogy nekünk örök életünk legyen, és minden ember elnyerhesse az üdvösséget. Hiszek-e
Jézus megváltó halálában? Várom-e a feltámadást?"
(c) Horváth István Sándor- http://evangelium.katolikus.
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése