Apámmal régi kedves játékunk , hogy húzzuk egymást, a családtagokat, barátokat azzal, ki milyen ügyetlen a sportban, ki kit vert le és hogyan a sportjátékokban. Ezzel kapcsolatban az egyik alaptéma az volt, ki mennyire sportos kinézetű- vagyis éppen az ellentéte, ki mennyire elpuhult,kövér ellentétben a beszélővel, aki egy - min. ókori görög szoborszerű- férfiszépség. ( nálam ez kevésbé jelentett problémát, ugyanis mind a mai napig is ilyen kinézetű vagyok... ).Mikor kikerültem az intenzív osztályról és már a rendes kórházi osztályon fekve vártam a kissé kilátástalannak tűnő jövőt, apám egy alkalommal meglátogatott. Maga is orvos ( sebész) lévén a kezébe vette az intenzív osztály által kiadott zárójelentést és elmélyült arccal olvasni kezdte. A zárójelentés így kezdődött: "Atlétikus alkatú fiatal felnőtt férfi eszméletlen állapotban került osztályunkra. Anamnézis nem vehető fel". Apám tehát belemélyedt az olvasásba, de alig hogy elkezdte olvasni, máris megállt és hangosan felolvasta az első sort : "atlétikus alkatú fiatal felnőtt férfi" - itt megszakítva az olvasást leengedte a zárójelentést rámnézett és rosszalló hangsúllyal így szólt: "fiam, ez nem a te zárójelentésed".
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése