Kilenc évvel ezelőtt már javában a bp-i János-kórház intenzív osztályán múlattam az időt, mint gerinc- és hasi operált baleseti beteg.
Ebből az alkalomból elmesélem , mi az Életmód -tábor nekem.
Az az életmód tábor ( amit legtöbbször Zánkán tartottunk) , ahol embereket próbálunk oktatni kerekesszékes technikákra és az élethez szükséges , vagy az életüket könnyítő egyéb fortélyokra elsősorban és mindenekelőtt kötelesség. Kiderült, birtokába kerültem olyan kerekeszékes tudásnak,amit itthon kevesek tudnak- hála az osztrák rehab-nak. Én az ausztriai Klosterneuburg-ban található Weisser Hof intézetben a magyar viszonyokhoz hasonlítva a mennyországba kerültem, mind az ápolás, mind a rehabilitációt tekintve.Mikor a magyar sorstársak meséltek élményeikről az itthoni rehabról- nos olyasféle érzés fogott el, amit azok a katonák mesélnek, akik élve visszatérnek a frontról: egyfajta lelkiismeretfordulás: én miért jártam ilyen szerencsével, ellentétben ezrekkel ?
Nem tudom mikor és hogyan de egyszerre kialakult bennem az a belső és szinte legyőzhetetlen kényszer, hogy segítsek másokon és amit tudok, azt adjam át a nálam kevésbé szerencséseknek. Aztán találkoztam Sanyi barátommal és kiderült, hogy neki is - hasonló okokból- ugyanez az érzése van. Hévízen rátaláltam Mónikára , s vele a tökéletes gyógytornászra. Ebből lett a tábor.
Később az is kiderült, hogy képes vagyok embereket sikeresen tanítani, irányítani és ösztökélni ( kb. mint egy edző) , ill. sokan merítenek energiát az életükhöz a tábori szellemből- belőlünk, belőlem. Az évek alatt mindezekért aztán a tábor nemcsak kötelesség lett, hanem egyfajta felelősség is. Sanyi mondta egyszer, hogy egész életében talán egyetlen értelmes és fontos dolgot csinál, s ez az életmód - tábor. Én is így érzem, s mikor majd egyszer el kell számolni életemmel az Úr előtt, a gyerekeim rendes emberré nevelésén túl( remélem így lesz) ez az egyetlen talán , amit fel tudok mutatni.
A tábor nekem tehát kötelezettség, persze kedves kötelesség. De nem azért kedves mert szeretek mozogni, sportolni, hanem mert úgy érzem, hogy olyat teszek, ami helyes.Ennyi.
Ebből az alkalomból elmesélem , mi az Életmód -tábor nekem.
Az az életmód tábor ( amit legtöbbször Zánkán tartottunk) , ahol embereket próbálunk oktatni kerekesszékes technikákra és az élethez szükséges , vagy az életüket könnyítő egyéb fortélyokra elsősorban és mindenekelőtt kötelesség. Kiderült, birtokába kerültem olyan kerekeszékes tudásnak,amit itthon kevesek tudnak- hála az osztrák rehab-nak. Én az ausztriai Klosterneuburg-ban található Weisser Hof intézetben a magyar viszonyokhoz hasonlítva a mennyországba kerültem, mind az ápolás, mind a rehabilitációt tekintve.Mikor a magyar sorstársak meséltek élményeikről az itthoni rehabról- nos olyasféle érzés fogott el, amit azok a katonák mesélnek, akik élve visszatérnek a frontról: egyfajta lelkiismeretfordulás: én miért jártam ilyen szerencsével, ellentétben ezrekkel ?
Nem tudom mikor és hogyan de egyszerre kialakult bennem az a belső és szinte legyőzhetetlen kényszer, hogy segítsek másokon és amit tudok, azt adjam át a nálam kevésbé szerencséseknek. Aztán találkoztam Sanyi barátommal és kiderült, hogy neki is - hasonló okokból- ugyanez az érzése van. Hévízen rátaláltam Mónikára , s vele a tökéletes gyógytornászra. Ebből lett a tábor.
Később az is kiderült, hogy képes vagyok embereket sikeresen tanítani, irányítani és ösztökélni ( kb. mint egy edző) , ill. sokan merítenek energiát az életükhöz a tábori szellemből- belőlünk, belőlem. Az évek alatt mindezekért aztán a tábor nemcsak kötelesség lett, hanem egyfajta felelősség is. Sanyi mondta egyszer, hogy egész életében talán egyetlen értelmes és fontos dolgot csinál, s ez az életmód - tábor. Én is így érzem, s mikor majd egyszer el kell számolni életemmel az Úr előtt, a gyerekeim rendes emberré nevelésén túl( remélem így lesz) ez az egyetlen talán , amit fel tudok mutatni.
A tábor nekem tehát kötelezettség, persze kedves kötelesség. De nem azért kedves mert szeretek mozogni, sportolni, hanem mert úgy érzem, hogy olyat teszek, ami helyes.Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése