De nem Hévízen. Az első két nap napsütéses, bár hűvös idő várta a csapatot.
Csatlakozott hozzánk néhány "helyi erő" is ( 3-an) , részben Keszthelyről, részben a MH Hévízi Rehab. Int.-től. Mivel semmiféle csapadék nem volt, ezért handbike-re ( erről nyári képek itt ) pattantunk, s mindkét nap tekertünk mintegy 20-20 km-t. A handbike ( erről bővebben itt ) bázis jelenleg Keszthelyen van, a hévízi szállástól autóval 6 km-re , onnan tekertünk egyszer Vonyarc felé majd vissza Fenékpuszta- s végül vissza Keszthely, a másnap Keszthely-Gyenesdiás-Keszthely. Mivel a résztvevők egy része magával hozta a saját handbike-jait, ( handbike-ról bővebben itt is - képekkel ) így a kísérő gyógytornász lányok is kerékpár helyett az EMESE Egyesület bike-jaival nyomták. ( bár nekik biciklit is szereztünk, de inkább kézzel akartak tekerni) De még így is ott árválkodott néhány bringa, várva boldog (?) használóját.
A környék üdítően szép, a bicikliút kiépítve, s a napsütésben - igaz jól felöltözve- nem is fáztunk. A szél- ahogy a régi kerékpáros bölcsesség is tartja- mindig szembe fúj, ez m
ost is így volt, de ettől még nem lett a túra megerőltető.A végére persze megéheztünk, de keszthelyi mólon kapott - kissé meggy ízű- forralt bor feldobta a csapatot és a vacsoráig kihúztuk vele.
Délelőtt előtte kosárcsata, amiben az volt a legérdekesebb, hogy bármelyik csapatba álltam , mindig az győzött. Vasárnap este elbúcsúztunk a két szombathelyi gyógytornász barátnőinktől, köszönjük a részvételt! (de nem maradtunk segítő nélkül, Tünde velünk maradt.)
Este a Dobogómajorban bowling-ozás ( a fenébe ezekkel az idegen szavakkal, lassan szükség lenne ismét egy kis nyelvújításra- Kazinczy! Hol vagy? ), némi pezsgő ( száraz, a pezsgő kizárólag szárazon finom, ezt tanuljátok meg egy régi pezsgőivó család fiától, ha nem száraz akkor haladóknak extra száraz) . Szóval engem köszöntött a csapat 33. születésnapomon. Bár egyesek szerint jól tartom magam és akár 43-nak is mondhatnám magam, igaz a családom néha inkább 13-nak tart.
Persze nekünk a kultúra is éhünk, ezért hétfőn meglátogattuk a keszthelyi Vadászati múzeumot is ( akadálymentes, az épületig vezető daráltkavicsos út arra volt jó, hogy a napi sportadag ne maradjon el), trófea és fegyvergyűjtemény, ill. hatalmas működő kisvasút-terepasztal.
Este, már újra Hévízen megköszöntöttük H. Árpit - Isten éltesse- születésnapja alkalmából , s lecsúszott némi alkohol is a sportban kiszáradt, száraz torkokon. Itt azért még annyit hozzátennék, hogy a csapatban ketten vannak 60 fölött, de ők sem lélekben sem testben nem öregek, handbike-oznak, kosaraznak, semmiben nem maradnak el a huszonévesektől ( sőt még néha őket kell visszafogni !). Szabad őket utánozni!
Csatlakozott hozzánk néhány "helyi erő" is ( 3-an) , részben Keszthelyről, részben a MH Hévízi Rehab. Int.-től. Mivel semmiféle csapadék nem volt, ezért handbike-re ( erről nyári képek itt ) pattantunk, s mindkét nap tekertünk mintegy 20-20 km-t. A handbike ( erről bővebben itt ) bázis jelenleg Keszthelyen van, a hévízi szállástól autóval 6 km-re , onnan tekertünk egyszer Vonyarc felé majd vissza Fenékpuszta- s végül vissza Keszthely, a másnap Keszthely-Gyenesdiás-Keszthely. Mivel a résztvevők egy része magával hozta a saját handbike-jait, ( handbike-ról bővebben itt is - képekkel ) így a kísérő gyógytornász lányok is kerékpár helyett az EMESE Egyesület bike-jaival nyomták. ( bár nekik biciklit is szereztünk, de inkább kézzel akartak tekerni) De még így is ott árválkodott néhány bringa, várva boldog (?) használóját.A környék üdítően szép, a bicikliút kiépítve, s a napsütésben - igaz jól felöltözve- nem is fáztunk. A szél- ahogy a régi kerékpáros bölcsesség is tartja- mindig szembe fúj, ez m
ost is így volt, de ettől még nem lett a túra megerőltető.A végére persze megéheztünk, de keszthelyi mólon kapott - kissé meggy ízű- forralt bor feldobta a csapatot és a vacsoráig kihúztuk vele.Délelőtt előtte kosárcsata, amiben az volt a legérdekesebb, hogy bármelyik csapatba álltam , mindig az győzött. Vasárnap este elbúcsúztunk a két szombathelyi gyógytornász barátnőinktől, köszönjük a részvételt! (de nem maradtunk segítő nélkül, Tünde velünk maradt.)
Este a Dobogómajorban bowling-ozás ( a fenébe ezekkel az idegen szavakkal, lassan szükség lenne ismét egy kis nyelvújításra- Kazinczy! Hol vagy? ), némi pezsgő ( száraz, a pezsgő kizárólag szárazon finom, ezt tanuljátok meg egy régi pezsgőivó család fiától, ha nem száraz akkor haladóknak extra száraz) . Szóval engem köszöntött a csapat 33. születésnapomon. Bár egyesek szerint jól tartom magam és akár 43-nak is mondhatnám magam, igaz a családom néha inkább 13-nak tart.
Persze nekünk a kultúra is éhünk, ezért hétfőn meglátogattuk a keszthelyi Vadászati múzeumot is ( akadálymentes, az épületig vezető daráltkavicsos út arra volt jó, hogy a napi sportadag ne maradjon el), trófea és fegyvergyűjtemény, ill. hatalmas működő kisvasút-terepasztal.
Este, már újra Hévízen megköszöntöttük H. Árpit - Isten éltesse- születésnapja alkalmából , s lecsúszott némi alkohol is a sportban kiszáradt, száraz torkokon. Itt azért még annyit hozzátennék, hogy a csapatban ketten vannak 60 fölött, de ők sem lélekben sem testben nem öregek, handbike-oznak, kosaraznak, semmiben nem maradnak el a huszonévesektől ( sőt még néha őket kell visszafogni !). Szabad őket utánozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése