Kiterültem

Mint az a kissé szarkasztikus Dögunalom bejegyzésben írtam, jártunk a Balaton színházban is. ( ha tudni akarod, mit néztünk meg, akkor katt - a fent belinkelt bejegyzésre, ha pedig a Budapest Bár honlapot / a fenti bejegyzésben azt is belinkeltem/ is megnézed, akkor a vendégkönyvbe is kukkants be, Keszthely címszót keress, ott is találsz vmit.) A színház akadálymentes, de ahhoz hátul kell bemenni. Mivel a csapat a hosszú vacsora miatt kissé késésben volt sietnünk kellett , s míg Tünde fölvette a jegyet a pénztárban, a többiek előretekertek. Én lovagiasan megvártam Tündit és együtt rohantunk a többiek után. A járdán haladtunk, sötét volt és nem vettem észre, hogy egy csatornafedő, amin ráadásul némi aszfaltmaradékot is szétkentek, mélyebben van, mint maga az út és nem emeltem fel kétkerékre a gépet. Ennek folytán az első kerekeimmel bele is hajtottam a mélyedésbe, a kiskerekek elakadtak és Keszthely főterén egy "Auerbach fejes rohammal előre" módon ( ezt egy műugró szakkifejezés) a járdára estem . Azt is mondhatnám, hogy Tünde lábai elé vetettem magam, de az sokkal szebb lett volna. 9 éve élek kerekesszékben, de utcán eddig mindösszesen 2 alkalommal estem ki a székből, igaz abból az egyszer a bíróság előtt, mintegy 15 ember szeme láttára...
Szerencsére pont egy üzlet előtt feküdtem, aminek az alacsony lépcsőjére gyorsan felültem, Tündi odatolta a gépet, aztán beleültem.Volna, ha egyből sikerült volna, de szégyen szemre elsőre nem sikerült felülni a földről a székbe, pedig ezt is tanítjuk a rehab táborokban Zánkán. Második kísérletre már igen, igaz - s ez nem válik dicséretemre - Tünde kicsit segített, hogy biztosan menjen. A nagy lovagból így lett kicsihuszár. A tudás nem minden, s a segítség elfogadásához is kell alázat.