Megunhatatlan téma

A sí. Az előző bejegyzésben a lifthasználatból kimaradt a húzos lift használata. Ezt a fajta liftet, akár csákányos akár tányéros könnyebb használni- ugyanis nem kell magunkat felemelni hozzá. Beállunk a lifthez, a kezelőt megkérjük, hogy segítsen kicsit és akassza be a csákányt a bob elejéhez rögzített hevederbe. Aztán már csak várni kell, hogy szépen felhúzzunk minket a tetőre. A végén egy kapcsos villámzárat csak meg kell rántani, a heveder egyik oldala ekkor kiold és a liftből máris kiszálltunk. Gyorsan visszakapcsoljuk a hevedert és irány a lejtő. Persze ez kissé idealizált leírása a felvonózásnak ( mint Matyinak, egykori vízilabdás sporttársamnak a maga kedves, de enyhén leegyszerűsített fogalmazásában a vízipóló támadás a világ legegyszerűbb csapatsport támadása, ennek idealizált leírása a következő: "felvisszük a labdát, egy passz-két paszz, ráq-rod és gól"), szóval ennyire talán nem egyszerű, de azért könnyen megtanulható.

Közlök még egy szép sielős képet , egy lazán előadott balkanyart ( ív, lendület, ahogy tetszik) láthatunk , amit én mutatok be. Megpróbálom elkerülni még a látszatát is annak, hogy futtatom magam ezen a honlapon ezért bevallom, nálam többen is jóval szebben, gyorsabban síelnek itthon is, nem beszélve a külföldi sportolókról. Sanya ( Navratyil ) pl. két téli paralimpián is részt vett, de Kurcsics Karcsi is rendszeresen elpáhol óriás-szlalomban, Szigedi László meg összetettben. Igaz, szlalomban én verek a mezőnyre, ha Sanyi nem indul.Vagy bukik.
De nem a verseny a lényeg, az csak a ráadás. Hanem kint lenni a havas hegyeken, élvezni a mozgás örömét , gyönyörködni a szép természetben.

Külön öröm mindezt együtt tenni a családdal, barátokkal.
Nálunk a családi üdülés télen van, és az a síelés.
Meg persze a Balaton, ami szintén megunhatatlan téma, de erről már írtam itt és itt és itt is. Meg más oldalakon is, aki kíváncsi, lapozzon hátra...