2009. szeptember 30., szerda

Reakció Nagy Emese gondolataira 2

Emese - mint "főállású angyal" részt vett az őszi zánkai táborban- mint azt hűséges olvasóink tudják. Irása teljes egészében olvasható ide katt.
2.Félelem
Emese gondolataira írt első reakciómat azzal fejeztem be, hogy a félelem legyőzhető.
Ebben segítünk biztatással,buzdítással, humorral és szigorral. Idézem Emesét:
"hajcsár főnökömnek köszönhetően másnapra összekaptam magam, harmadnapra, pedig egész jól ment a dolog, a kontroll egy részét (na nem a teljeset) visszaszereztem, a testem is megszokta a hajtást." - na kérem, pontosan erről van szó! ( A hajcsár főnököm minősítést ebben az összefüggésben dicséretnek veszem )
3.
Hogyan tekintenek az épek a fogyatékosokra?
Válasz: Félve . ( Nem tudunk szabadulni a félelem témától)
" Zánkán rengeteg gyerek és kamasz jön-megy, akik pár nap alatt valamelyest hozzászoktak a jelenlétünkhöz, ami nagyjából abban nyilvánult meg, hogy levegőnek néztek. Néha észrevettem, hogy lopva odasandítanak, szemükből a rémület tükröződött." Ez valójában természetes dolog. A rémület nem Emesének szólt , hanem a helyzetének. A kerekesszék ugyanis messziről ordítja, hogy a benne ülő ember járásra képtelen. Ha járásra képtelen, akkor természetesen futásra is, és aki nem tudni futni- az a még évmilliókkal korábbról szóló közös genetikus tapasztalat szerint - a halál fia . Neki vége, annyi (mindenkinek van rémálma zuhanásról majom, előember korunk óta ). A másik immár "civilizált " rémület pedig a súlyosan fogyatékos ember helyzetének szól- a magatehetetlenség, másra utaltság, a záróizmok működésképtelensége miatti szégyenteljes helyzet ( "becsinál") , ehhez jön a béna a szociális kiszolgáltatottsága és ebből következően szegénysége. Összefoglalva tehát egy fogyatékos ember egy ép számára : első benyomásra a halál fia, második pillanatra fizikailag magatehetetlen, másra szoruló, harmadik pillanatra szegény, azaz társadalmilag a periférián van. Mindezek után joggal mondhatjuk, ha egy ép ember első alkalommal találkozik súlyosan fogyatékossal, akkor rémülete jogos . Ezért a rémület, mint első ( hangsúlyozom első !) reakció teljesen érthető.
Innen folytatom- ha addig is van valakinek hozzáfűznivalója, várom !

1 megjegyzés:

Nagy Imre írta...

Félelem. mindenkiben van félelem, mert az az ember egyik általános tulajdonsága. Az épek félelme a mozgássérültségtől (itt a kerekesszéktől!) érthető, ám rosszabb, ha a kerekes saját magától fél. Szerintem a rehabilitáció lényege e félelem leküzdése. Az én szűkebb és tágabb környezetemben a félelmet egyfajta csodálat váltotta fel, amelynek egyetlen motívációja: így is lehet. Ide azonban testreszabottan rövidebb, hosszabb út vezet.